Az elmúlt 12 hónapban többször is változtak az egyéni vállalkozókra vonatkozó járulék- és adóbevallási előírások, ha szüneteltetik a tevékenységüket.

2024. január 1-jétől ezeket a szabályokat kell betartaniuk a járulékfizetés tekintetében egyéni vállalkozóként

Nem változott a szünetelés időtartamára és bejelentésére vonatkozó eljárás. A webes ügysegéden kell jelezni, hogy mikor kezdődik és mikor ér véget a szünetelés, ami minimum 1 hónap, maximum 3 év lehet. Az új szabály az, hogy ha a hónapban nem szünetel végig az egyéni vállalkozó, akkor is fizetnie kell a teljes hónapra szociális hozzájárulási adót és társadalombiztosítási járulékot, annak ellenére, hogy nem biztosított a szünetelés alatt. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a KATA-soknak érvényes tételes KATA fizetési kötelezettség.

Mivel a biztosítás a szünetelés alatt ténylegesen szünetel, ezért a hónap szüneteléssel érintett napjaira az egészségügyi szolgáltatási járulékot is meg kell fizetni a teljes havi járulék és szochó mellett.

A 2023. december 31-e után szünetelő főfoglalkozású egyéni vállalkozók nem alkalmazhatják a „harmincadolási szabályt”. 2023. december 31-ig a szünetelés idejére nem volt alsó korlátja a járulékfizetésnek. Átmeneti rendelkezés, hogy a 2024. január 1-jén már szünetelő egyéni vállalkozókra még a 2023. december 31-én hatályos előírások vonatkoznak. Ezért 2024-ben a 2023-ban indult szünetelés befejező napjáig még arányosítani kell a járulékfizetést.

Aki egyéni vállalkozóként dolgozik, annak ezeket a szabályokat kell betartania, akár a jövedelme alapján, akár egy fix összegű adót fizet.

Lássuk, hogyan érvényesülnek a fenti szabályok néhány példán keresztül:

Ha az egyéni vállalkozó 2023.12.05-től 2024.01.20-ig szüneteltette a tevékenységét, akkor az átmeneti rendelkezés érvényes rá. Ennek megfelelően a járulékfizetési kötelezettsége így alakul:

2023 december hónapra:

   -  társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér / garantált bérminimum 4/30-ad része (12.01-12.04)
   -  szocho alapja a minimálbér / garantált bérminimum 112,5 %-ának a 4/30-ad része

2024 január hónapra:

   - a társadalombiztosítási járulék alapja a minimálbér / garantált bérminimum 11/30-ad része (01.21-01.31)
   - a szocho alapja a minimálbér / garantált bérminimum 112,5 %-ának az 11/30-ad része

Ha az egyéni vállalkozó 2024.01.12-től 2024.02.25-ig nem dolgozik, akkor januárban és februárban is a minimálbér / garantált bérminimum teljes összegére kell járulékot fizetnie, és a 112,5 százalékos adóalapra szochot (legalább 300.150 Ft / 366.750 Ft) Ha az egyéni vállalkozó 2024.01.12-től 2024.03.25-ig nem dolgozik, akkor januárra és márciusra nem vonatkozik az arányosítás, mert a szünetelés 2024-ben kezdődött, és ez a két hónap nem teljesen szüneteléses. Ezért csak februárban nem kell fizetnie szociális hozzájárulási adót és társadalombiztosítási járulékot a szünetelés miatt.

Vegyük sorra, hogy ezek a szabályok hogyan hatnak a 2458-as bevallásra:

A szünetelés nem befolyásolja a bevallás határidejét. Ezért akkor is be kell nyújtani a bevallást, ha az egyéni vállalkozó nem a teljes havi vagy negyedéves időszakban szünetelt. A 2458-as főlapján az egész érintett időszakot meg kell adni, és a 02-es lapon 51 vagy 52-es kóddal kell jelölni a szünetelés hosszát. Ez ugyanaz, mint a 2023.07.15-től érvényes kitöltési útmutatóban. A szünetelés időpontjától függetlenül a 01-es lapon (vagy az AT lapokon, ha átalányadózó) a teljes adóalapot kell feltüntetni, ha a szünetelés nem egy teljes hónapra vagy negyedévre esik.

A fenti szabályok csak a szünetelésre érvényesek. Ha az egyéni vállalkozó nem a hónap elején vagy végén kezd vagy áll le, akkor a járulékfizetési minimumot úgy kell kiszámolni, hogy minden naptári napra a járulékalap 1/30-át veszik alapul. Hasonlóképpen, a szünetelésen kívül minden más esetben, amikor mentesül a járulékfizetés alól, pl. táppénz, CSED, GYED, stb… idején, a mentesülés naponta számítódik.

De mi történik abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó elmulasztja bejelenteni a szüneteltetés végét, és a szünetelés alatt munkát végez?

Ha az egyéni vállalkozó szünetelteti a tevékenységét, akkor nem végezhet gazdasági tevékenységet, és nem állíthat ki számlát. Ezért a bevétel, amiről a kérdés szól, nem az egyéni vállalkozásából származik, hanem magánszemélyként végzett önálló tevékenységéből. Ez azt jelenti, hogy ez a jogviszony olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, amelyet egy egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel kötött vállalkozási szerződés alapoz meg. Ebben az esetben a kifizetőnek kell megállapítania és bevallania a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget, ha van ilyen, a társadalombiztosítási járulékra és a szociális hozzájárulási adóra vonatkozóan.

Ez a személy nem köteles semmilyen további társadalombiztosítási járulékot vagy adót fizetni e bevétele miatt, sem mint egyéni vállalkozó, sem mint magánszemély.
Ha a vállalkozó szünetel, akkor is lehet bevétel a vállalkozásából, ha nem dolgozik, csak a régebbi munkájáért kap pénzt a szünetelés ideje alatt.
Szeptember 1-jétől mindez kiegészül az egyéni vállalkozóra történő utalással, miszerint e körbe tartozik az olyan bevétel is, amelyből jövedelmet kell megállapítani.

Ha az egyéni vállalkozó egy negyedév alatt többször is szünetelteti és folytatja a tevékenységét, és mindkét esetben van aktív időszaka a negyedévben, akkor előfordulhat, hogy a soron kívüli bevallásban szereplő járulékalap nem felel meg a negyedéves jövedelemnek.

Ha a soron kívüli bevallásban is a negyedéves bevallásban szereplő társadalombiztosítási járulékalapot szeretnénk feltüntetni – amit a göngyölítés alapján állapítottak meg az újraindulás után –, akkor önellenőrizni kell a soron kívüli bevallást.
A fentiek megfelelően alkalmazandók az átalányadózó egyéni vállalkozó szociálishozzájárulásiadó-alapjának megállapítása tekintetében is (2018. évi LII. törvény 6. § (2) bekezdése).